2012. február

Akkor se felejts el

 

Annyira belefáradtam

Semmi nem tudja megváltoztatni,

De amikor megláttalak,

Azt kívántam, bár az időt megállíthatnánk,

És felejtsünk el mindent,

Hogy most az egyszer lehessek vidám

Másoknak ezek kis szavak,

Semmit mondó szavak,

De nekem a folytatást segítik


Ha sírok, legyen valaki,

Aki a könnyeimtől megszabadít

Ha fáj már az élet súlya,

Legyen, aki leveszi a terhet

És ha olyat teszek,

Ami csak évek után érthető meg,

Akkor se felejts el

Engem…

 

Kis idő után nem volt már minden az igazi,

És az élet végleg búcsút intett nekem

De ha arcomat megjegyzed,

Én már azzal is megelégszem,

Ha a hangom a füledben cseng,

Én már azzal is megelégszem

Másoknak ezek kis szavak,

Semmit mondó szavak,

De nekem a folytatást segítik

 

Ha sírok, legyen valaki,

Aki a könnyeimtől megszabadít

Ha fáj már az élet súlya,

Legyen, aki leveszi a terhet

És ha olyat teszek,

Ami csak évek után érthető meg,

Akkor se felejts el

Engem…

 

Nehéz választás volt ezt a döntést meghozni,

De ez nekem most a legjobb.

Most az egyszer hagy gondoljak csak

Magamra

 

Ha sírok, legyen valaki,

Aki a könnyeimtől megszabadít

Ha fáj már az élet súlya,

Legyen, aki leveszi a terhet

És ha olyat teszek,

Ami csak évek után érthető meg,

Akkor se felejts el

Engem…

2012. febr. 16. 19:15 | még nincsenek kommentek
Címkék: Lyrics
írta: Demetria

Now Or Never

Szia Blog!

Most nézem milyen régen írtam már, pedig annyiszor feljöttem, hogy megosztom veled az aznapi történéseket és azt, amit levontam következtetésnek, de valahogy nem történt meg… De most itt vagyok. Szóval, azzal kezdeném, hogy ez a hét elég baráságtalan és szürke volt, mivel tényleg totálisan kitaszított voltam, most hogy még az az egy ember se volt/lesz suliba. Elég unalmasan telt az idő, még mindig csak csütörtök van… Aztán kicsit (vagy nagyon?) megbetegedtem, fáj a fejem, a torkom, a hangom sem az igazi, és tök durván köhögök. A legfájdalmasabb, hogy megint ráébredtem, hogy én még mindig itt vagyok, nem haltam meg, pedig már tényleg feleslegesen terhelem magamat ezzel a sok fájdalommal meg búval… Ilyen 2-3 napja folyamatosan csak sírok, még ha kimondott ok nincs is (1 volt azért, hogy magyarból nem tanultam meg a verset, és 1-t kaptam, de ma felmondtam és így el lett tűntetve) és már annyira elegem van mindenből és mindenkiből, de tényleg. Itthon sincs igazából semmi, akiért a véleményem változhatna, a suliba meg… na az indította el bennem annak idején ezt az egészet úgyhogy, már csak azért is megtenném, hogy végleg elfelejtsem azt a sok könnycseppet, amit kicsavart belőlem „az ország egyik legjobb iskolája”. Annyira jó lenne, ha én nevethetném ki az embereket, hogy ha-ha mostmár nem tudtok csesztetni, mert meghaltam!!! Tényleg készülök már, hogy most vagy soha, megteszem, aztán nézhetnek ki meg átgondolhatják, mit is csináltak velem… Talán ha nem is mindenkinek, 1-2 embernek nagyon is büntetés lenne, amit megérdemelne mindenki…

Tegnap talán a legtöbbet sírtam, még órán is, a vers felolvasása alatt, aztán este gondoltam kiírom magamból a fájdalmat dal alakjába, meg is tettem, a kedvem kicsit nyugodtabb lett J Úgyhogy felrakom majd minjdárt, remélem tetszik majd az olvasóknak, és átérzik.

Ma megírtuk a 2. világháborús témazárót töriből, hááát… remélem azért a 4-es minimum megvan!! Holnap meg németből írunk témazárót meg matekból röpdogát… jajjj…

Na megyek is,

XoXo

2012. febr. 16. 18:44 | még nincsenek kommentek

írta: Demetria